Lackner-házi lányok : 

Csapatunk azért kapta ezt a nevet,mert Lackner Kristóf emlékei közül a régi lakhelye a Lackner-ház hagyott bennünk mély nyomot.

Főoldal

Lackner Kristóf (Sopron,1571. november 18.--Sopron,1631.december 29.)

.

Sopron történetének legkiemelkedőbb személyiségei közé tartozik.Lackner Ádám vagyonos aranymíves és Schiffer Borbála fia.Sopronban született  1571. november 18-án. Édesanyját nyolc éves korában elvesztette.Édesapja ezután csakhamar fiát a magyar nyelv megtanulása végett az akkori híres csepregi iskolába küldte, hol a jó hírű Gabelmann Miklós tanár vette pártfogásába. 1591-ben  Paduába küldték az egyetemre. Lackner itt a jogi tanulmányokra adta magát és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével, doktorrá avattak. Ekkor beutazta egész Olaszországot és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol ugyanabban az évben megválasztották a belső tanácsba. 1599. tanácsos, 1613-ban először volt polgármester, és ezt a  hivatalt megszakítás nélkül hatszor nyerte el; sőt 1630-ban is, mikor már betegeskedett, közakarattal újra kényszerítették ennek a  hivatalnak a  viselésére. Így 32 évi hivataloskodása alatt 11 évig volt polgármester, 6 évig városbíró és 15 évig tanácsos. Ezen kívül többször volt a város országgyűlési követe és csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, mely a város részéről a prágai királyi udvarhoz ment. Bocskai István és Bethlen Gábor idejében neki kellett gondoskodnia a városnak a védelméről, a támadások és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréséül Mátyás királytól magyar nemességet, II. Ferdinándtól pedig főkapitányi  címet nyert. 1631. december 29-én halt meg Sopronban. Minthogy gyermekei nem voltak, tetemes vagyonának általános örökösévé Sopron városát tette, azon feltétellel, hogy annak egyharmad része keresztény foglyoknak a török rabságból való kiszabadítására, a második harmad része szegény árva leányok kiházasítására, az utolsó harmad részt pedig ösztöndíjakra fordítsák. Ezüst készletét a királyra hagyta. Olajfestésű arcképét a városi tanácsteremben helyezték el.